Melyik az első gyermekkori élményed, ami a szépségápoláshoz kapcsolódik?

“Majdnem minden gyerek járt az anyukája tűsarkújában miután felvette a legcsillogóbb ruháját – még talán a kisfiúk is! Aki igazán ki akart tenni magáért, az nem volt rest, ki is festette magát. Természetesen én is dézsmáltam, és ezzel együtt maradandó károkat is okoztam anyukám szépítő szereiben. Nem tudom mi az evolúciós magyarázata, hogy gyerekkorban ennyire vonzódik az ember a színes csillogáshoz. Én úgy éreztem, hogy festékkel az arcomon egy titkos világ része vagyok, “kiválasztott”. Lenyűgözött a zsonglőrködés a krémekkel, festékekkel, tudtam, éreztem, hogy ettől szebb és vonzóbb lesz mindenki – pedig amit én műveltem magammal akkoriban, nyakig kikenve-kifenve, minden lehettem csak szép kislány nem! Persze ettől én még gyönyörűnek láttam magam!

Könnyen jutottam, és talán korábban is mint mások az illatos tégelyek közelébe, mert anyukám kozmetikus volt. Rendszeresen jártam be hozzá a kozmetikába. Ott láttam életemben először szempilla és szemöldökfestést. Ámulattal néztem, ahogy a vendégek fehér vattapamaccsal a szemük alatt, fekete krémfestékkel a szempillájukon képesek hosszú-hosszú percekig mozdulatlanul feküdni, csak azért, hogy utána egy ici-picit sötétebb legyen a szempillájuk. És akkor még nem is tudtam, hogy az a pár árnyalatnyi különbség mennyire fontos tud lenni!”